Mostanában megint elkezdtem dalszövegeket...verseket írni...persze egyik sem nagy szám...de mikor olvasom őket...akkor...valahogy jó érzés fog el. Leírok egyet...a legutolsót...amit nem rég írtam...

..........

nem tom h milyen...nekem teccik...dallam még nincs hozzá...majd talán lesz,talán nem...még meglátom.

Ez a szöveg leírja, hogy körülbelül hogy éreztem tegnap...néha csak úgy rámtör...az a fura érzés...h 1edül vok...nem szeret senki...és hasonlók...nem tom mér...de ...nincs így...de azt tudom, hogy senki sem ért meg igazán...és eddig még nem találtam olyan embert...aki feltétel nélkül el tudott volna fogadni. Persze...új közösség...akkor be kell illeszkedni...változni kell...én változok szívesen...de nem olyan könnyű...meg hát...annyit nem akarok változni egy közösség miatt...Lehet hogy akkor mindenért én vok a hibás?????

Csak annyit tudok, hogy eddig sehol nem leltem igaz barátra...és lassan...kezdem elveszteni a hitem...teljesen...Miben higgyek????

Imádkozzak?-------semmi sem történik...

Mindenkivel legyek kedves, és segítsek?----------nem történik semmi...csak kihasználnak

Akkor miben higgyek? Abban, hogy van valahol egy másik világ, ahol nincs megkülönböztetés? Más nem maradt...egy világ...ahol van jó és rossz ugyan...de...:

A fény mindig elűzi a sötétséget.

Valahogy egy ilyen világra vágyom...olyanra, ahol nem vagyok fontos ember...vagy túlzottan okos...ezeket mind feladnám...egy dologért: Egy igaz barátért...aki akkor sem hagy cserben, ha letértél a helyes útról, vagy valami rossz történt veled...

Az igaz barátok a bajban mutatkoznak meg.

Ne menj előttem, mert nem tudlak követni, ne menj mögöttem, mert nem tudlak vezetni. Gyere mellettem, és légy a barátom.