Ez az első vers a kedvencem az itteniek közül ( valójában a Twilight-Alkonyat ihlette...meg más dolgok is :) )
Vámpír történet
Szólít a hajnal, s számban még vér zamatát érzem.
Végignézek magamon, de úgy látom, egy sebből sem vérzem.
Hát akkor honnan e emberi nedű, a maga sós-finom ízével?
Csaknem rám tört a farkaséhség, s öltem az embereket tízével?
Testem mocskos, fehér bőröm sárfoltok szennyezik.
Szemem, a reggeli fényáradatban könnyezik.
Túl világos van, egy ilyen éji lénynek,
Kinek szívében most is máglyatüzek égnek.
Egy vámpír is lehet szerelmes, nem de?
S mily fura, ez a vámpír beleesett egy emberbe.
Az étkébe… a főfogásba!
S most mégsem éhes… A szerelemtől kába.
Csak nézi az embert. Mily védtelen, s gyönge hozzá képest,
S mégis nyugodtnak… mi több! Bátornak fest.
A bőrét simogatja,nem zavarja, hogy kedvese egy állat,
S egyik percről a másikra vérengző őrültté válhat.
Tán élvezi is, hogy ily veszélyes e játék,
S vajon tudja, hogy ő csak egy ajándék?
Egy másik vámpírnak, a hatalmas vezérnek,
Mert ő különleges, s finom zamata van vérének.
De nem! Valami megváltozott a vámpírban,
Hófehér bőre ragyog arany pírban.
Beleesett… egy emberért dobog szíve!
S most nem azért, hogy szájában legyen vérének íze
Tisztaszívből szereti, bár tudja, mit kockáztat,
Tudja, hogy akár az ember életével is játszhat.
De ősi ösztönét kordában tartja,
Mert az embert bántani nem akarja
Megvédi a többitől, jöjjön bármi,
Próbálja csak vérét kívánni akárki,
Ő nem lesz ünnepi vacsora, vértpezsdítő vér - lé,
Mert ez az ember az övévé vált, a szerelmévé.
2008.12.22.
-------------------------------------------------------------------------------------
Rózsák partja
Sziklás tengerpartra alkonyat hull csendben,
Jeges szél kel, sikolt, s tombol önfeledten.
Szürke messzeségből karcsú lány tűnik fel,
A dermesztő hidegben sziklák felé lépdel.
Hosszú idő óta jár itt minden éjjel,
Halvány, ifjú arca dacol fagyos széllel.
Szürke szikla hátán magányosan várja,
Hátha szerelmét végre újra látja.
A távolba réved boldogtalan szeme,
S lehull ölébe két erőtlen keze.
Ekkor egy esőcsepp tenyerébe csöppen,
Aztán csak hullnak-hullnak egyre többen.
A reménytelenség úrrá lesz a lányon,
Régóta először nyomja el az álom.
Párnája a kemény, rideg, szürke szikla,
Egy csepp víz csordul rajta, mintha sírna.
Zokog, mintha tudná, álom száll a lányra,
S ez lesz az utolsó parti éjszakája.
Síró-bölcsőszikla búcsút vesz a lánytól,
Most már az ő lelke terhes a magánytól.
A lány szeme csukva, édes álmot kerget,
Elrepíti kedveséhez fénylő álomfelleg.
Melegséget érez, s meglepetten hallja:
Feldereng az égen kedvesének hangja.
„Úton vagyok hozzád kedves, úgy hiányzol,
Csokrot viszek neked ezer rózsaszálból.
Vörös rózsa száll majd fel a horizontról,
Akkor érzed kedves, szívem csak rád gondol.
Sárga rózsaszirmok arcod ha simítják,
Szerelmünknek útját többé már nem állják,
S ha partra vet a tajték fehér rózsaszálat,
Akkor tudod kedves, tárt karokkal várlak.”
Felébred a lány, s kél a nap is vele,
Vörös fényét látva könnybe lábad szeme.
Arany napsugarak érintik az arcát,
Ők küldik szerelmének minden egyes csókját.
A lány a parton szalad, fürkészi a vizet,
S valamit a hullám lába elé kivet.
Lenéz rá a lány, s arcán mosolyt csillant,
A habokba mégis könnyes szemmel pillant.
Fehér rózsaszálat emel ki a vízből,
Régóta először nevet tiszta szívből.
Búcsút mond a partnak, lehunyt szemmel még áll,
Majd ölelve a rózsát a habokba sétál…
--------------------------------------------------------------------------------
Ha kell, hetvenkét nyelven mondom el!
I love you,
Afekrishalehou!
Saya cintamu,
Mi aime jou!
Querote,
Volim te,
Obicham te,
Chit pa de!
Mi amas vin,
Ya te volim!
Yes kez si'rumem,
Je t'aime,
Eg elska thig,
Ich liebe dich,
Te quiero,
S'ayapo!
Kimi o ai shiteru,
Saya cinta padamu,
Ik hou van je,
Aloha wau ia 'oe!
Te amo,
Tangsinul sarang ha yo!
Ya tyebya lyublyu,
As tave myliu,
Tye-mela'ne,
Sh'teme!
Naanu Ninnanu Preethisuthene,
Sakam te!
Te dua,
Mina rakastan sinua!
Iniibig kita,
Nu' umi unangwa'ta!
t'a gr'a agam dhuit,
Ikh hob dikh lib,
kh nhaum soro lahn nhee ah,
Ti tengu cara!
Ti amo,
Main tumse muhabbat karta hoon!
Ngiyakuthanda,
Nakupenda!
Ek is lief vir jou,
Es tevi milu,
Ayor anosh'ni,
Wo ie ni!
T'estimo,
Eu te amo,
Ua Here Vau Ia Oe,
Ljubim te!
Phom Rak Khun,
Seni seviyorum!
Anh yeu em,
Ez te hezdikhem,
Te iu besc,
Ana Behibek!
Lakh tirikh,
Jeg elsker dig!
Hoon tane pyar karoochhoon,
Mai tumase pyar karata hun!
Anee ohev otakh,
Bahibak!
Techihhila,
Lubim ta,
Twayi snihyaami,
Rwy'n dy garu di!
Volim te,
Miluji te!
Jag älskar dig,
Mina armastan sind,
Ya tebe kokhayu,
Yokwe Yuk!
Jeg elsker deg,
Magyarul csak ennyi: Szeretlek!
---------------------------------------------------------------------
Hófehér történet
Földön hever az alma, s kedvese holtan,
Mi történt, itt, amíg távol voltam?
A herceg kétségbeesve térdel szerelme mellett.
Mindennek megtörténnie miért kellett?
Rút boszorkány nevetve vág át az éjjeli erdőn,
Rohan, s közben hangosan Kacagg a kesergőn.
Nem érdekli, hogy ruháját ágak s bokrok tépik,
Csak rohan, mert üldözői mindjárt utolérik.
Nyomában a törpék, a Hófehér őrzői,
Az egykori királylány dicső védelmezői.
Bosszúért kiált a boszorkány tette:
A szép hercegnőt ádázul megmérgezte.
Mi történt, itt, amíg távol voltam?
A herceg kétségbeesve térdel szerelme mellett.
Mindennek megtörténnie miért kellett?
Rút boszorkány nevetve vág át az éjjeli erdőn,
Rohan, s közben hangosan Kacagg a kesergőn.
Nem érdekli, hogy ruháját ágak s bokrok tépik,
Csak rohan, mert üldözői mindjárt utolérik.
Nyomában a törpék, a Hófehér őrzői,
Az egykori királylány dicső védelmezői.
Bosszúért kiált a boszorkány tette:
A szép hercegnőt ádázul megmérgezte.
Nyomában a törpék, a hét délceg lovag,
Az istállóban sebtében kerítenek lovat.
S keresik a boszorkányt, hogy megfizessen érte,
Amiért a Hófehért ilyen szörnyű csapás érte.
De hiába fut a banya, útjába szikla áll,
Keselyű formájában tetejére fel hiába száll.
Nincs menekvés, az ég is űzi őt,
S egy villámmal dönti le a magas hegytetőt.
Otthonában a herceg, a Hófehér ágyát hiába vigyázza,
Nincs oly dolog, mi őt álmából felrázza.
Bánatában a herceg, utolsó Csókot nyom ajkára,
S már zárná a koporsó fedőt a királyi lányra.
Ám a cSók váratlan’ megtöri a varázst,
S elmulasztja a Hófehér torkáról a parázst,
Köhögve kél fel a szép hercegnő újra,
Mire az égen megjelenik a Nap útja.
Herceg Csókja törte meg, a szerelem lángja,
S most a férfi kábultan néz a lányra.
Boldogan élnek, ketten, erdő palotában,
S a hét törpe is boldog, valahol a várban.
Az istállóban sebtében kerítenek lovat.
S keresik a boszorkányt, hogy megfizessen érte,
Amiért a Hófehért ilyen szörnyű csapás érte.
De hiába fut a banya, útjába szikla áll,
Keselyű formájában tetejére fel hiába száll.
Nincs menekvés, az ég is űzi őt,
S egy villámmal dönti le a magas hegytetőt.
Otthonában a herceg, a Hófehér ágyát hiába vigyázza,
Nincs oly dolog, mi őt álmából felrázza.
Bánatában a herceg, utolsó Csókot nyom ajkára,
S már zárná a koporsó fedőt a királyi lányra.
Ám a cSók váratlan’ megtöri a varázst,
S elmulasztja a Hófehér torkáról a parázst,
Köhögve kél fel a szép hercegnő újra,
Mire az égen megjelenik a Nap útja.
Herceg Csókja törte meg, a szerelem lángja,
S most a férfi kábultan néz a lányra.
Boldogan élnek, ketten, erdő palotában,
S a hét törpe is boldog, valahol a várban.
---------------------------------------------------------------------------------
mára ennyi :) remélem teccenek a versek :)
Utolsó kommentek