kérlek, ne vess meg érte, ha elolvastad és nem tetszik...most ezek az érzések kavarognak bennem....

(...címtelen...)

Hazugságok öveztek éveken át,

Tudom, elkövettem én is sok-sok hibát,

De tőled csak annyit kértem, hogy őszinte légy velem,

S ha már a barátodnak mondasz, ne verd át a fejem.

És a barátodnak mondasz,

Hisz a tolltartódon olyan szalagot hordasz,

Mégis úgy érzem, valamit nem mondasz el nekem,

S így kételyek közt élem életem.

Ha ő a lelki társad, s nem én,

Megértem, hisz’ az élet tengerén

Nem mi választunk barátot és lelki társat,

Egyedül a sors az, ki nekünk ilyet ádhat.

Csak mond meg, ha inkább őt neveznéd legjobb barátodnak,

S ezzel nem azt mondom, hogy örülnél a halálomnak,

Csak annyit, hogy úgy érzed, ő jobban megért,

És ő az, aki nem von felelősségre, minden tettedért.

Csak legalább ne mond azt nekem, hogy ez nem igaz,

Nekem ezzel nem nyújtasz vigaszt,

Mert az ellenkezőjét látom mindenhol, neten és a valóban,

És szerintem ez az igazság, vele jobban kijössz, valóbban.

Ha mégsem lenne igazam, és mégis tévedek,

Sajnálom, ember vagyok, hibákat én is véthetek,

Akkor bocsáss meg, hogy ilyeneket valaha is gondoltam,

És –számomra- pótolhatatlan személyed ilyenekkel korholtam.