Ma korábban eljöttem a suliból délután, mert a volt oszttársaimmal találkoztam. Mentünk kifelé, Lillával hátul, a többiek pedig elől...ők a Károlyi kert felé tartottak...aztán a sarkon elbúcsúztam... megpusziltam Lillát, aztán elindultam...mivel a többiek addigra már átmentek a zebrán...Lilla utánuk kiáltott, hogy várják meg...és akkor észrevették, h én nem arra mek...és...

Ati visszajött kezet fogni velem...lehet h gyerekes...meg...nyomi ( XD )......de számomra ez fontos volt...nem tom mér...nem tom megmagyarázni...egyszerűen fontos...és...így sokkal jobb hangulatban indultam haza...végig mosolyogtam hazafelé az úton...de előtte taláiztam volt oszttársaimmal...

Meséltem nekik, hogy milyen jó a suli, a lehetp legjobb osztályom van, király tanárok, nincs rá kifejezés, h mennyire jó barátok, és ...egy legjobb barátom...szal...meséltem nekik, hogy minden tökéletes :) tényleg minden...

és most már azt is tudom, hogy hogyan fogom befejezni a könyvem...függetlenül attól, hogy mi történik az életben...az egész könyvet az élet írja...de a végét nem változtatom most már meg...legfeljebb nagyon kis mértékben...:)

szal...az a kézfogás...nem is a kézfogás, hanem az, hogy visszajött az útnak arra az oldalára, ahol én voltam, h kezet fogjon velem...baromira jól esett...:)

ma csak ennyit...többet nem tudok most írni...:)