Vannak emberek, akiket arra szánt a sors, hogy sikeresek legyenek, boldogok, szeressék őket, és mindenük tökéletes legyen...és vannak emberek, akiket arra szánt a sors, hogy mágányosan, csendben, a kulisszák mögött dolgozzanak. Azt hiszem, én is közéjük tartozom...sajnos...és ezeknek az embereknek nem marad más az életben, mint a remény, és azon mosolyogni, hogy az ember másik fajtája mennyire élvezi az életet...és sokan ennyivel beérik...de ha az élet csak egyszer, csak egy rövid időre megadja nekik a felhőtlen boldogság érzését, akkor utána már vágyni fognak rá...keresni fogják...de szinte egyikőjük sem találja meg újból...
hamarosan felrakok egy verset is...(vers-dalszöveg keverék....) most írom...ha valaki még olvasóm, akkor lécci kommenteljetek...köszi :)
Utolsó kommentek