Ma...felvettem megint az emo cuccokat...póló...nadrág...oldaltáska ( ilyen barnás...) meg slip on..... a haj is megvolt...meg minden,szal tényleg emo feeling...majd lementem könyvtárba...

Az emberek úgy néztek rám az utcán...mintha valamilyen csúf földönkívüli lennék...mi bajuk van az EMO stílussal? Én így érzem jól magam...attól h így járok ugyan olyan ember vagyok...max. így érzem jól magam...de pl...nem festem magam. Nem is tudnám elképzelni...nem csaj vok...hanem emo...nem ugyan az...

Attól hogy én ilyen külsővel érzem jól magam, még nem vok más. És nem kell megvetni / lenézni. Én is lenézhetnék csomó embert...tekintve h h néznek ki...mégsem teszem...nekem tök8 h hogyan öltöznek...a ruha úgyis csak a belső énünket fejezi ki...szal...1  emo az öltözékével csak azt fejezi ki, hogy milyen érzések keveregnek benne...

Pl. utálom azt, mikor valaki azzal jön h azért utálja az emo-kat, mert olyan nagy világfájdalmuk van...és hogy nincs rá okuk...aha...ez duma...próbáljanak úgy élni 5 évig, hogy szinte mindennap az idegösszeroppanásig alázzák / gúnyolják. Szerintem utána meg fogják érteni hogy mit éreznek az emo-k. Persze azok, akik csak a divat kedvéért öltöznek így, azok nem igaz emok. Teljesen más kategória. Azok is, akik vagdossák magukat. Feltünési viszketegségük van.

1 emo nem olyan...sztem...csöndben meghúzza magát...próbálja átélni a napokat úgy, hogy nem adja fel, még akkor sem, ha már nincs remény. Attól, hogy feketébe meg hasonló színekbe öltözünk, és mindig azt szajkózzuk, hogy mindenki milyen gonosz...és a többi...attól még belül mindenben meglátjuk a jót és a szépet. Mert az, akivel rossz dolog történik, és úgy kell élnie, hogy fojton bántják, az megtanulja a legapróbb dologban is meglátni a jót / szépet. 

Igazából tényleg nem értem az embereket...remélem egyszer sikerül megértenem őket...és ők is el tudnak fogadni engem / minket ilyennek, amilyenek vagyunk.